Kalcium

A kalcium nehezen oldható alakban fordul elő a talajban. Oldhatósága a pH csökkenésével fokozódik. Elsősorban a talaj CO2-tartalma segíti elő - víz jelenlétében - a talaj CaCO3 tartalmának oldódását. A kalcium segítségével alakul ki a talaj tartósan morzsás szerkezete. Leköti a fölösleges savat, jelenléte nélkülözhetetlen a jó minőségű humusz kialakulásához. Szénsav jelenlétében pufferoló hatású. Minél kötöttebb a talaj, annál több kalciumot igényel a jó szerkezet kialakításához. Savanyú talajok optimális pH-értékét helyes kalciumadagolással lehet beállítani. A kalcium diffúziója a hőmérséklet növekedésével csökken. A növény számára a kolloidok felületén adszorbeált és a talajban lévő Ca2+ hozzáférhető közvetlen ioncsere útján, H+ leadásával. A növényben csekély a mobilitása, főként csak a transzspirációs áramlással mozog. Újrafelhasználása elhanyagolható mértékű. A növény főleg savak közömbösítésére használja. A növény idősebb leveleiben halmozódik fel, ahonnan már nem helyeződik át. A kálium antagonistájaként szerepet játszik a növény vízgazdálkodásában. Túlzott mennyisége a növényben gátolja a növekedést, és csökkenti a sejtmembrán átbocsátóképességét. Kalcium hiányában fiatal leveleken klorózis észlelhető, az idősebbek pedig sötétzölddé válnak. Hiánya alacsony pH-val társulva Al3+-mérgezést idézhet elő. Túlzott bősége foszfor-, vas-, bór-, kálium- és magnéziumhiányt okozhat, és azok tüneteit mutatja.

Magnézium

A talajok magnéziumtartalma jelentősen függ kolloidtartalmuktól és a pH-tól. Szerves anyagban és agyagkolloidokban szegény homokban alig van magnézium. A savanyú talajokban is kevés található. A talaj magnéziumtartalmának csak egy kis része hozzáférhető a növény számára. A gyökér főként a szorpciós komplexekben és a talajoldatban levő magnéziumokat képes felvenni. Ezek könnyen mozognak a talajban, így gyakran ki is mosódhatnak. Az elégtelen magnéziumellátás gátolja a foszfor felvételét is. A bőséges káliumellátás növeli a magnéziumigényt. A magnézium, mint a klorofill alkotórésze, nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. Alacsony pH-nál a hidrogén-, magas pH-nál pedig a kalciumionok gátolják felvételét. Diffúziós sebessége alig függ a hőmérséklettől. A növényben főként a transzspirációs árammal mozog, de elégtelen ellátás esetén mobilizálódni is képes. A magnézium hiánya főként savanyú homoktalajokon gyakori, amit az idősebb levelekben az erek között egyre növekvő világosodó, később elhaló foltok jeleznek. A magnéziumhiányos növényen a lankadás tünetei is mutatkoznak. Homokon a nagy kationkoncentráció és az alacsony pH fokozhatják a magnéziumhiányt. Bősége elsősorban szikes és láptalajokon fordul elő a talaj nagy holtvíztartalmával együtt, ami gyors kiszáradást okozhat.

Vas

Ásványi talajokban oxid vagy hidroxid formájában található. A talaj sárga, barna vagy vörös színe jelzi jelenlétét. Oldhatósága, így a növény számára való hozzáférhetősége erősen függ a talaj pH-jától; a nagy pH-érték vashiányt idézhet elő a vas kicsapódása miatt. Az alacsony pH-jú tőzegtalajokban alig található. A vas nélkülözhetetlen katalizátora a klorofillképződésnek. Jelentős szerepet tölt be a fotoszintézis és a légzés elektronszállításában. A növények főként Fe3+ és kelát formában, ritkán Fe2+-ionként veszik fel. Mobilitása a növényben csekély, hiánya ezért először a fiatal leveleken mutatkozik, amelyek sárgulva vagy teljesen kifehéredve mutatják a vasklorózis jelenségét. Ásványi talajokon ritkábban lép fel, mint a tőzeges keverékekben vagy a tápoldatos termesztésben.

A vaskeláttartalmú szerekkel végzett lombtrágyázás hatására hamar kizöldülnek a levelek, de a vas kis mobilitása miatt csak azok, amelyeket ért a permet.

Mangán

A mangán, akárcsak a vas, főként két- vagy háromértékű kation formájában (Mn2+, Mn3+) mozog, de találkozni lehet az Mn4+ alakkal is. A talajban barna mangán-oxid-részecskék, a talajoldatban mangánionok találhatók. A talajban az agyagkolloidok felületén adszorbeálva is előfordul. A talaj-mikroorganizmusok testében megkötött mangán akkor szabadul fel, amikor azok talajfertőtlenítéskor elpusztulnak, ilyenkor feldúsul a talaj hozzáférhető mangántartalma. A pH-növekedésekor csökken a felvehetősége. Antagonistái a Ca2+-, Fe2+-ionok.

A növényben a hormonok és az enzimek termelésének fontos tényezője, és befolyásolja a kloroplasztokban végbemenő vízbontást.

Hiányában az idősebb levelek világosabb színűek lesznek, zöld foltokkal az erek mentén. Súlyos esetben a fiatal hajtások száradását idézheti elő. Hiánya főleg tőzegben és humuszban gazdag talajon mutatkozik.

Túlzott bősége főként a fakérget tartalmazó talajkeverékben gyakori, aminek káros hatása a pH növelésével és bőséges vasellátással csökkenthető.

Bór

Mállás útján könnyen hozzáférhetővé válik, és ki is mosódhat a talajból. A talaj nagy mésztartalma megkötheti a bórt, és így hiányt idézhet elő. A növények BO43--ionokat vesznek fel, amelyek mobilitása a növényben kicsi.

Hiánya akadályozza a sejtfalak képződését, a cukorszállítást és a pollentömlő növekedését. Főként a cékla, a zeller és a karfiol érzékeny a hiányára. A hiánytünet növekedési pontokban jelentkezik, szívrothadás vagy száradás a következménye. Hiányát fokozza a bőséges nitrogénellátás.

Bősége káliumhiányként hat, annak tüneteivel.

Molibdén. Annál erősebben kötődik a talajrészecskék felületén, minél alacsonyabb a pH; hiánya ezért meszezéssel is enyhíthető. A növények molibdenát anionokat vesznek fel, amelyek főként a nitrátredukcióban játszanak szerepet. A baktériumok nitrogénmegkötő tevékenységéhez is szükséges.

Hiánya gátolja a NO3-redukciót, ezért a nitrát felszaporodását is előidézheti. A zöldségnövények közül elsősorban a karfiol, a bimbóskel, a fejes saláta és a paradicsom szenvedhet molibdényhiányt. Felvételét a szulfátionok konkurenciája is gátolhatja. Jelentős a káposztafélék molibdénfelvétele.

Réz

Főleg tőzeges és humuszban gazdag talajban hiányozhat a szerves anyagokba épült réz. Felvétele Cu2+ alakban történik. Mobilitása a növényben kicsi. Főként enzimek, fehérjék és a C-vitamin képződéséhez szükséges.

Hiánya magas pH esetén a növekedő részek lankadásában, elhalásában mutatkozik.

Bősége tápoldatos termesztésben gyakori, ahol rézcsöveket és rézedényeket alkalmaznak.

Cink

Felvétele Zn2+ formában történik. Enzimek és hormonok aktiválásában nélkülözhetetlen. Hiánya ritkán lép fel, ugyanis a termesztésben használt fémtárgyakról elegendő oldódik a talajba, sőt gyakran fölöslegbe is kerül, főleg növényházak vápacsatornája alatt, ahova a levegő szén-dioxidjában oldva a csepegő vízzel jut.

Hiánya klorotikus foltok képében mutatkozik, gyakran törpenövekedést idéz elő. A foszfor túladagolása is kiválthat cinkhiányt, amire a bab, a burgonya és a paradicsom különösen érzékeny.

A kobalt jelenléte fontos feltétele a nitrogéngyűjtő baktériumok működésének.

A króm szerepe a növények oxigénháztartásában jelentős. Az alumínium savas pH esetén fölöslegbe kerülve toxikus hatású lehet. A bróm fölöslege főleg metil-bromidos talajfertőtlenítés után okozhat kárt.

A fémes elemek közül a kobalt, az alumínium és a vanádium, a nem fémesek közül pedig a jód, a bróm és a fluor mint az emberi táplálkozás fontos elemei is szerepet játszanak a zöldségnövényekben.

A nehézfémek - az ólom, a kadmium, a berillium, a nikkel, a tallium és a higany - a növényekre mérgező anyagok, a talajban nem kívánatosak.